A Madarasi-Hargita (románul Harghita-Mãdãras) a Hargita-hegység és a Székelyföld legmagasabb hegye, egy egykori sztratovulkáni kráter peremének északi maradványa.
A Hargita a Keleti Kárpátok központi csoportjának leghosszabb és
legfiatalabb vulkáni hegysége. Neve Czirkusz Géza szerint gótban
faszénadó (hair gitan) vagy patak (aar)-ömlesztő (gintan) hegyet jelent.
A szlovénok a Hargitát a hrgasta (hrga: gumó, daganat) gumós, hepehupás
hegyre magyarázták. Eddig nem sikerült egyértelmű szófejtést adni. A
múlt század végén (1897) a központi Hargita legnagyobb csúcsát
Galusz-tetőnek nevezték. Más nevei: Nagy-Hargita, Havas, Nagy-havas,
Nagyerdő.
Hargita megye névadó hegysége Udvarhelyszék és Csíkszék határát
jelöli. A Hargita gerincvonalon mért hossza 70 km, szélessége 20 – 25
km. A hegység az Erdélyi-medencét választja el a Csíki-medencétől.
Északnyugati szomszédja a Somlyó – Délhegy csoport, északkeleten a
Gyergyói- és Csíki-medence, délen a Baróti hegység, délnyugatra a Rika
hegység határolja. A hegységet az Erdélyi-medence felől Havasalja
széles, vulkántörmelékes fennsíkja kíséri, a másik oldalon a
Csíki-medence hegylábfelszínével határos.
A Hargita az Erdélyi-medence beszakadási peremvonala mentén
keletkezett vulkáni építmények sorozata. Jellemzői az eredeti vulkáni
formák: kráterek, kaldcsók, lávafolyamok, vulkáni lejtők, lávaárak,
meredek lejtőjű lávadómok, tufapadok. A vulkáni működés rétegtűzhányót
hagyott hátra, ahol a lávakőzetektől a horzsaköveken és vulkáni bombákon
át az izzó kitörési felhők hamujáig minden kőzettípust megtalálunk. A
lávapadok a lávaömlés termékei, míg a vulkáni törmelékek a robbanásokra
utalnak. A finomabb törmelékek a vulkáni építmények közötti alacsonyabb
gerincszakaszokon, hegynyergeken, illetve a hegyvonulat két oldalán
halmozódtak fel. A Hargita legmagasabb részeit a vulkáni kúpok foglalják
el. Helyenként a felrobbant vulkán helyén visszamaradt kaldera szélét
találjuk. A vulkáni építmények fiatal voltát bizonyítják a vulkáni
utóműködések gázai, szénsavas ásványvizek, borvizek, termálvizek. A
Hargitát északról délre haladva Északi, Központi és Déli Hargitára
osztjuk. A Központi Hargita a legnagyobb tömegű vulkáni hegycsoport, a
Nagy-Madaras patak nyergétől a Tolvajos hágóig terjed, ahol a
Székelyudvarhelyet Csíkszeredával összekötő országút a hegységet
keresztezi. Ez a Hargita legnagyobb, egyben legbonyolultabb
kőzet-felépítésű része. Gyakoriak a kénhidrogénes és széndioxidos
gázömlések, a kaolin és ércképződmények. Hargitafürdő térségében a
felszínre bukkan a Nagy – Aratás (1399 m) idősebb vulkáni építménye is.
A hegytömb központját egy hatalmas, 5 km átmérőjű kaldera jelöli ki,
melynek udvarát a délnyugatra folyó Vargyas patak csapolja le, mélyen
bevágódva az 1450 – 1500 m -es magaslatokkal jelzett vulkáni felszínbe.
Mind a kaldera peremén, mind a belsejében több kitörési központot,
dagadó kúpot különíthetünk el. Az északi irányú, félkör alakú kaldera
perem csúcsai: Mihály havas (1685 m), Madarasi Hargita (1801 m),
Rákosi-Hargita (1758 m), Madéfalvi Hargita (1710 m) és a Csicsói Hargita
(1761 m). A Vargyas patakkal szinte párhuzamosan, az Ivó patak völgyét
megfigyelve, szintén egy vulkáni kráter lecsapolását véljük felfedezni.
Egyes magyarázatok a Madarasi Hargita turisztikai települését két
egymás melletti vulkáni kráter közös peremén helyezik el. A csúcsról
vagy a “plató” magasabb pontjairól megfigyelve, a látottak ezt a
magyarázatot látszanak igazolni.
A Madarasi Hargita a Hargita hegyvonulatának a legmagasabb (1801 m)
része, többszörösen megénekelt, a székelyek “Szent hegye”. Csúcsáról
gyönyörű kilátás nyílik a terjedelmes, 20 – 25 km széles
Hargita-fennsíkra, a Libán-tetőre, a Görgényi havasokra, Gyergyói
havasokra, Hagymás hegységre. Nyugati irányban látszik az Ivó-feje,
Berszán-sarok, Kecskevész-szikla, mögöttük csaknem az egész
Erdélyi-medence. Szép tiszta időben látható dél – délnyugat irányban a
Rika-hegység, Királykő, Fogarasi havasok a Déli Kárpátok szinte teljes
vonulata. Délkeletre a Rákosi-Hargitát, keletre a Csíki havasokat és a
Csíki-medencét figyelhetjük meg.
Egy kics videó.
